MOK elnök: „az fog jól járni, aki spórol a magánellátásra”

Főoldal 9 Friss hírek 9 MOK elnök: „az fog jól járni, aki spórol a magánellátásra”

2024. 02. 12.

A gazdasági sajtóban megjelent elemzések gyakran keresik azokat a nyilatkozatokat, amelyek a társadalom szélesebb rétegeit érintő gazdasági kérdésekre világítanak rá. Nemrégiben Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, egy interjúban a HVG-nek nyilatkozva, amelyben az elnök arra figyelmeztetett, hogy az állami egészségügyi rendszer folyamatos romlása és a magánszektor szerepének erősödése miatt azoknak, akik anyagilag megengedhetik maguknak, érdemes lenne félretenniük egy összeget egészségügyi ellátásukra.

Az Álmos Péter által megfogalmazott vélemény nem csupán egy szakmai megjegyzés, hanem súlyos kérdéseket vet fel a magyar egészségügy jelenlegi állapotával és jövőbeli irányával kapcsolatban. Az állami egészségügyi rendszerben tapasztalható kihívások, mint a finanszírozási gondok, a szakemberhiány, vagy az infrastruktúra elavulása, nem új keletű problémák. Azonban az, hogy egy ilyen rangú szakember nyíltan arra ösztönzi a lakosságot, hogy készüljenek fel a magánszektor szolgáltatásainak igénybevételére, jelentős figyelmet követel az egészségügyi politika tervezőitől és a kormányzati döntéshozóktól.

Ez a nyilatkozat arra is rávilágít, hogy a magánegészségügyi szektor szerepe várhatóan tovább fog növekedni Magyarországon. Ez a trend nem egyedi, számos országban megfigyelhető, ahol a magánegészségügyi szolgáltatások egyre inkább kiegészítik, vagy bizonyos esetekben helyettesítik az állami rendszert. A magánszektor növekvő szerepvállalása új lehetőségeket is hozhat a betegellátás terén, például a várakozási idők csökkenésével, a szolgáltatások szélesebb körével és a magasabb szintű személyre szabott ellátással. Ugyanakkor felveti az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségének kérdését is, különösen azokban a rétegekben, akik nem engedhetik meg maguknak a magánszolgáltatások díjait.

Magyarország az egészségügyre az Európai Unió átlagának felét költi

Az interjúban azonban nem csak a fenti az egyetlen erős kijelentés az orvosi kamara elnökétől. Elhangzik részéről még az is, hogy Magyarország az Uniós átlag felét költi évente az állami egészségügyi rendszer fenntartására, ami az OECD statisztikái szerint 1200-1300 euró között mozog, ami a várólisták hosszabbodásának és a kórházi adósságok növekedésének fő oka lesz így.

Ennek a kijelentésnek járt utána cikkében az Euronews, amelyből az derül ki, hogy az Álmos Péter által említett összegnél is alacsonyabb összeg az, amelyet a magyar kormány az egészségügyi rendszer fenntartására fordít.

Cikkükben megjegyzik, hogy az államok által elköltött összeg nem tudja tökéletesen összehasonlítani az egészségügyi rendszerek színvonalát ugyanis egy nagyon fontos mutatót, a vásárlóerő paritást is vizsgálni kell. Nem mindegy, hogy az adott országnak milyen az árszínvonala.

Ha a vásárlóerő-paritást is figyelembe vesszük, Magyarország az EU tagállamai között így is sereghajtók között található, csupán néhány országot előzünk meg, mint Románia, Bulgária, Horvátország és Szlovákia, így pedig hátulról az ötödik helyen állunk. Az utolsó helyen álló Romániával összehasonlítva a különbség Magyarország javára kevesebb, mint 500 euró, ami figyelembe véve, hogy a román adatok 2021-ből származnak, a valós különbség valószínűleg még ennél is kisebb lehet. Továbbá, mivel a legtöbb országban 2021-ről 2022-re nőttek az egészségügyi kiadások, ez a trend várhatóan szűkíti a réseket.

A vásárlóerő-paritás figyelembevételével a tagállamok közötti különbségek csökkenni látszanak, de Magyarország lemaradása még így is jelentős, mind az élen járó országokhoz, mind a középmezőnyhöz képest. Az EU-n belül a tagállamok nagyjából négy különböző csoportba sorolhatók a költéseik alapján. Az első csoportban egyedül Németország áll, ahol az egészségügyi költések elérhetik az 8000 dollárt, ami kiemelkedő a többiekhez képest. A második csoportot a legfejlettebb nyugat-európai és skandináv országok alkotják, Hollandiától Finnországig, ahol a kiadások 6700 és 5500 dollár között mozognak.

A harmadik csoportot a dél-európai országok és a balti államok mellett Szlovénia és Csehország is alkotja, ahol Csehország kiemelkedik mintegy 4500 dolláros egészségügyi kiadással, vezetve ezt a kategóriát. Észtország viszont már a negyedik, azaz az utolsó csoport felé tendál a 3100 dolláros kiadásaival, ahol Magyarország is helyet foglal, körülbelül 2840 dollárral, ami ebben a kategóriában a középmezőnyt jelenti.

Az OECD által 2022-ben regisztrált átlagos egészségügyi kiadás 4986 dollár volt, ezzel szemben Magyarország csak az átlag 56%-át költi egészségügyre, és ez a tendencia más mutatókban is hasonlóan kedvezőtlen. Az állam a GDP 6,7%-át fordítja egészségügyre, ami elmarad az OECD átlagától, mely 9,2%. Az orvosok száma tekintetében Magyarország állapota viszonylag kedvező, 1000 főre 3,3 orvos jut, ami közel áll az OECD 3,7-es átlagához. Az ápolók terén azonban jelentős a hiány: míg OECD-szinten 1000 lakosra átlagosan 9,2 ápoló jut, addig Magyarországon csak 5,3. Kórházi ágyakból viszont jóval több áll rendelkezésre, 6,8 darab 1000 főre, szemben az OECD 4,3-as átlagával.

Torzítja azonban a képet, hogy az OECD-nek Unión kívüli fejlettebb tagjai is vannak, mint Például USA vagy Kanada, ezért az Eurostat statisztikáinak is érdemes utánajárni. Az Eurostat adatai alapján nem sok különbség mutatkozik Magyarország helyzetében, ez alapján országunk hátulról a negyedik helyen áll. Viszont az átlagot tekintve már egészen más a helyzet. Az Európai Unió átlagához viszonyítva Magyarország jelentősen elmarad. A 27 tagállam átlagos egészségügyi kiadása fejenként 3562 euró, míg Magyarország esetében ez az összeg kevesebb mint a 33%-a az átlagnak, tehát még a harmadát sem éri el. Fontos megjegyezni azonban, hogy az Európai Unió 27 tagállamának átlagát valószínűleg jelentősen megnövelik a magas német és a francia kiadások, ami jelentősen felfelé húzza az átlagot.

Ezek az adatok rávilágítanak arra, hogy bár bizonyos területeken, mint például a kórházi ágyak számában, Magyarország kedvező helyzetben van, az egészségügyi rendszer általános finanszírozása és a személyzet ellátottsága terén még mindig jelentős lemaradásban van. Ez kihívások elé állítja az egészségügyi rendszert, különösen a lakosság növekvő igényeinek kielégítése és a szolgáltatások minőségének javítása terén. A statisztikák tükrözik a szükségességet a finanszírozási struktúra átgondolására és az egészségügyi szektor megerősítésére, hogy javuljon az ellátás minősége és a lakosság elégedettsége.

Mi tehát a megoldás, ha az ember megfelelő egészségügyi ellátást akar?

A Magyar Orvosi Kamara elnökének kijelentése tehát egy figyelmeztetés azok számára, akik képesek előre gondolkodni és anyagi tartalékokat képezni egészségügyi szükségleteikre.

A magán egészségbiztosítások és az egészségpénztárak két kulcsfontosságú megoldást kínálnak azok számára, akik jobb minőségű vagy gyorsabb egészségügyi ellátást szeretnének. A magán egészségbiztosítás lehetővé teszi a gyorsabb hozzáférést a szakorvosi ellátáshoz és a magasabb színvonalú kezelésekhez, bár sürgősségi ellátást ritkán fedez. Az egészségpénztárak rugalmas megtakarítási lehetőséget biztosítanak, amelyeket széles körű egészségügyi szolgáltatásokra lehet felhasználni, de jelentős megtakarítást igényelnek a magas magán egészségügyi költségek miatt. Mindkét rendszer saját előnyökkel és korlátokkal rendelkezik, így az egyéni szükségletek és pénzügyi lehetőségek alapján érdemes választani közülük.

Magyarországon is elérhetőek magán egészségbiztosítások, amelyek részben oldják meg a problémát

Megoldást nyújthatnak a problémára a magán egészségbiztosítások, amelyek egyre népszerűbb megoldást kínálnak azok számára, akik jobb minőségű egészségügyi ellátást szeretnének igénybe venni, vagy csökkenteni kívánják a hosszú várakozási időket. Ezek a biztosítási csomagok, melyek széles körben elérhetők számos biztosítótársaságnál, egy alternatívát jelentenek az állami egészségügyi rendszer által kínált alapszolgáltatások mellett. A magán egészségbiztosítás lehetővé teszi a biztosítottak számára, hogy gyorsabban jussanak hozzá szakorvosi ellátáshoz, kiválóbb kórházi körülmények között gyógyulhassanak, és hozzáférjenek olyan egészségügyi szolgáltatásokhoz, amelyek az állami rendszerben nem, vagy csak korlátozottan érhetőek el.

A magán egészségbiztosítások különböző csomagokban kínálják szolgáltatásaikat, így a biztosítottak az igényeiknek és anyagi lehetőségeiknek megfelelően választhatnak a különböző szintű fedezetek között. A biztosítási díjak a kínált szolgáltatások széleskörűségétől és minőségétől függően változhatnak, de általában magasabb díj ellenében jobb és gyorsabb ellátást garantálnak. Ez magában foglalhatja a magánkórházakban való ellátást, a személyre szabott kezelési terveket, a rövidebb várakozási időket, és hozzáférést a legújabb gyógyító eljárásokhoz és technológiákhoz.

A magán egészségbiztosítás előnyei közé tartozik, hogy a biztosítottak nagyobb kontrollt gyakorolhatnak egészségügyi ellátásuk felett, választhatnak orvosokat és egészségügyi intézményeket, valamint gyorsabban juthatnak hozzá a szükséges egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ezenfelül, a magán egészségbiztosítás hozzájárulhat az állami egészségügyi rendszer terheinek csökkentéséhez is, mivel a biztosítottak egy része a magán szektorban veszi igénybe az ellátást.

Mindazonáltal, a magán egészségbiztosításokkal kapcsolatosan is felmerülnek bizonyos hátrányok is, amelyeket érdemes figyelembe venni a döntés meghozatala előtt. Egyik ilyen jelentős korlát, hogy a magán egészségbiztosítási termékek többségében nem tartalmazzák a sürgősségi ellátásokat, valamint a mentést sem fizeti, sem szervezi. Ez azt jelenti, hogy balesetek vagy váratlan, sürgős orvosi beavatkozást igénylő esetekben a biztosítottaknak továbbra is az állami egészségügyi rendszerre kell támaszkodniuk.

A magán egészségbiztosítások hátránya, hogy gyakran magasabb díjakat szabnak meg bizonyos kockázatok, például krónikus betegségek vagy előzetes egészségügyi állapotok esetében, ami további pénzügyi megterhelést jelenthet a biztosítottak számára, már amennyiben a biztosító nem zárja ki az adott betegséget a kockázatviseléséből. Ezzel pedig a biztosított nem jut hozzá minden kívánt orvosi szolgáltatáshoz vagy kezeléshez. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a magán egészségbiztosítás nem mindig nyújt teljes körű megoldást, különösen sürgősségi helyzetekben vagy speciális egészségügyi igények esetén.

Fontos azonban, hogy a leendő biztosítottak alaposan tájékozódjanak a különböző biztosítási termékek és szolgáltatók kínálatáról, figyelembe véve a fedezeti limitet, a kizáró okokat és az önrészt is. A magán egészségbiztosítás így egy értékes és egyre inkább elterjedt megoldást jelent az egészségügyi finanszírozási problémákra, kínálva egy alternatív útvonalat a minőségi egészségügyi ellátás felé.

Az egészségpénztár is csak félmegoldás

Az egészségpénztárak egy alternatív megoldást kínálnak azok számára, akik szeretnék saját egészségügyi kiadásaikat hatékonyabban menedzselni, és hozzáférni a magán egészségügyi ellátáshoz. Ezek a pénztárak lehetővé teszik a tagok számára, hogy rendszeres befizetések révén egy személyes egészségügyi megtakarítási számlát hozzanak létre, amelyet különféle egészségügyi szolgáltatásokra, például orvosi vizsgálatokra, kezelésekre, gyógyszerekre és akár a magán egészségügyi ellátás költségeire is fel lehet használni. Az egészségpénztári rendszer rugalmasságot biztosít a tagoknak abban, hogy saját egészségügyi szükségleteikhez igazodva válogathassanak a különböző szolgáltatások közül, és elősegíti a proaktív hozzáállást az egészségmegőrzés terén.

Egyik jelentős előnye, hogy az egészségpénztári megtakarítások adókedvezményeket élvezhetnek, ami pénzügyi ösztönzőt jelent a tagok számára a rendszeres megtakarításra. Emellett az egészségpénztárak által kínált szolgáltatások gyakran szélesebb körűek és magasabb minőségűek lehetnek, mint az állami egészségügyi rendszer által nyújtott alapellátás, így a tagok gyorsabban juthatnak hozzá szükséges egészségügyi szolgáltatásokhoz.

Viszont az egészségpénztári rendszernek is vannak hátrányai. Mivel a magán egészségügyi ellátás költségei magasak lehetnek, a tagoknak jelentős összegeket kell félretenniük ahhoz, hogy ki tudják használni ennek előnyeit. Ez különösen azok számára jelenthet akadályt, akiknek korlátozott a rendelkezésre álló jövedelmük, és nehezen tudnak megtakarítani a mindennapi kiadásaikon túl. Továbbá, bár az egészségpénztári rendszer nagyobb hozzáférést biztosít a magán egészségügyi szolgáltatásokhoz, nem minden esetben fedez minden típusú kezelést vagy eljárást, így a tagoknak további költségekkel kell számolniuk azon szolgáltatások esetében, amelyeket a pénztár nem térít meg.

Az egészségpénztárak így egy hasznos eszközt jelenthetnek az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásában és az egyéni egészségügyi szükségletek kezelésében.

Mivel nincs teljes alternatíva, ezért az állami egészségügyi rendszer jövője, és az ahhoz való hozzáférés tehát továbbra is központi kérdések maradnak a gazdasági és társadalmi vitákban, melyek megoldása kulcsfontosságú lesz a lakosság jólétének biztosítása szempontjából.

Borítókép: Szent István kórház főbejárata/Biztosításszakértő.com

Hírek az elmúlt 1 hónapból
Legújabb cikkeink