Szolgáltatásfinanszírozó magán egészségbiztosítások – Részletes adózási tájékoztató 2025

Mi is jogilag ez a szolgáltatás finanszírozó egészségbiztosítás?

A szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítás olyan biztosítási konstrukció, amelyben a biztosító a szerződés alapján nem pénzbeli kártérítést nyújt, hanem közvetlenül egészségügyi szolgáltatásokat biztosít a biztosított számára. Ezeket a biztosításokat a jogi szabályozás a kockázati biztosítások körébe sorolja, mivel sem lejárati kifizetésük, sem visszavásárlási értékük nincs, mint egy megtakarításos életbiztosításnak. A biztosítás célja nem megtakarítás, hanem a váratlan egészségügyi események kezelése és a gyors, szervezett orvosi ellátás biztosítása.

Az ilyen típusú biztosítások különösen népszerűek a munkáltatók körében, mivel segítségükkel nemcsak a dolgozók egészségét támogathatják, hanem a kieső munkaidőt is csökkenthetik. A biztosítottak számára jelentős előnyt jelent, hogy soron kívüli, szervezett ellátásban részesülhetnek, gyakran magas színvonalú szolgáltatási környezetben. A konstrukció kiterjedhet járóbeteg-ellátásra, diagnosztikai vizsgálatokra, szakorvosi konzultációkra, sőt akár kisebb műtéti beavatkozásokra is, a biztosítás típusától függően.

A szerződést munkáltató is megkötheti, csoportos vagy egyéni formában egyaránt. A biztosítás díját a szerződő viseli, a biztosított pedig a szolgáltatás igénybevételére jogosult. Az ilyen konstrukció nemcsak kényelmes és gyors ellátást kínál, de adózási szempontból is optimalizálható.

Magán egészségbiztosítás adózási szabályok – Alapelvek részletesen

A szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítások adózása szoros összefüggésben áll azzal, hogy ki a biztosítási díj fizetője, ki a biztosított, valamint azzal, hogy milyen jogviszony áll fenn a szerződő és a biztosított között. Az adókötelezettség mértékét és módját három fő esetkör határozza meg: az egyéni (jogviszony szerinti) adózás, a csoportos (kifizetői) adózás, valamint az adómentességi esetek.

Egyéni (jogviszony szerinti) adózás

Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan eset, amikor a biztosítás egy adott személyre szól, és a biztosított kiléte, valamint a biztosítás díjának összege egyértelműen meghatározható. Az adózási kötelezettség ilyenkor attól függ, hogy a díjat fizető és a biztosított között fennáll-e valamilyen munkajogi vagy egyéb jogviszony.

Amennyiben a biztosított például a munkáltató alkalmazottja, és a biztosítás díját a munkáltató fizeti, akkor az egészségbiztosítás bérként adózik. Ez azt jelenti, hogy ugyanazok az adó- és járulékterhek vonatkoznak rá, mint bármely más jövedelemre:

• 15% személyi jövedelemadó (SZJA), amelyet a magánszemély fizet,
• 18,5% egyéni járulék, amely szintén a magánszemély kötelezettsége,
• 13% szociális hozzájárulási adó (szocho), amit a munkáltatónak kell megfizetnie.

Ez a fajta adózás tehát mind a munkáltatóra, mind a munkavállalóra pénzügyi terhet ró. A jogviszony szerinti adózás akkor is alkalmazandó, ha a biztosított valamilyen más, nem munkaviszonyon alapuló kapcsolatban áll a díjat fizetővel (pl. megbízási szerződés, személyesen közreműködő tag, stb.), és a biztosítás rájuk nézve biztosítási jövedelmet képez.

Ha azonban nem áll fenn semmilyen jogviszony a biztosított és a díjat fizető között – például ha egy tulajdonos hozzátartozója szerepel a biztosítottak között –, akkor az adókötelezettséget „egyéb jövedelem” jogcímen kell meghatározni. Ebben az esetben:

• A biztosítottnak 15% SZJA-t kell fizetnie a juttatás értéke után.
• A díjat fizető félnek pedig 13% szochót kell megfizetnie.

Ez a megoldás kevésbé kedvező mind a munkáltató, mind a biztosított szempontjából, így célszerű elkerülni vagy rendezni az ilyen típusú biztosításokat (pl. díjmegtérítéssel).

Csoportos (kifizetői) adózás

A szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítások esetében kedvezőbb adózási lehetőséget kínál a csoportos konstrukció. Ennek egyik fő feltétele, hogy legalább két fő szerepeljen a biztosítottak között. Ilyen esetben az adózás az úgynevezett egyes meghatározott juttatásként történik.

Ez az adózási forma egyszerűbb és adminisztratív szempontból is kedvezőbb, mivel nem szükséges egyenként megállapítani a biztosítottakra jutó díjrészeket. Ehelyett a biztosítás teljes díját kell alapul venni, amelynek 1,18-szoros összege után a következő közterhek fizetendők:

• 15% SZJA, amelyet a munkáltató fizet,
• 13% szocho, amely szintén a munkáltató terhe.

Lényeges előny, hogy a biztosított magánszemélyeknek nem keletkezik fizetési kötelezettségük, hiszen a juttatás adóvonzatát teljes mértékben a munkáltató vállalja. Ez a módszer tehát átlátható, kiszámítható és viszonylag olcsó megoldás a cégek számára, különösen akkor, ha a biztosítás célja a munkavállalók általános egészségvédelme.

További pozitívum, hogy az adminisztráció is jóval egyszerűbb, mint egyéni szerződések esetén, mivel nincs szükség személyre szabott elszámolásra vagy bruttósításra. A biztosító felé a szerződő (jellemzően a munkáltató) egyösszegű díjfizetést teljesít, a belső nyilvántartásban pedig a munkáltató dönti el, hogy milyen arányban biztosítja a dolgozóit.

Adómentes esetek

Bár a legtöbb szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítás adóköteles, vannak olyan esetek, amikor az adókötelezettség teljes egészében elkerülhető. Ezek az adómentességi szabályok különösen fontosak lehetnek akkor, ha nem a munkáltató a biztosított személy közvetlen juttatója.

Az egyik ilyen eset az, amikor a biztosítás díját magánszemélyek fizetik, és a munkáltató csak technikai szerepet tölt be a díjak begyűjtésében és továbbításában. Ezt az esetet nevezik önkéntes belépésnek, és az adóhatóság álláspontja szerint ilyenkor a magánszemély nem szerez bevételt, tehát nem keletkezik adófizetési kötelezettség.

A másik adómentes esetkör, amikor a biztosítás díját nem vállalkozási tevékenységet folytató társadalmi szervezet vagy köztestület fizeti, a saját alapszabályában rögzített céljainak megfelelően. Ilyen lehet például egy szakszervezet, amely a tagdíjakból egészségbiztosítást vásárol tagjai részére. Mivel ez a juttatás rendeltetésszerű joggyakorlás keretében történik, a biztosított magánszemélynek itt sem keletkezik adóköteles jövedelme.

Fontos kiemelni, hogy ezek az adómentességi lehetőségek csak akkor alkalmazhatók, ha a biztosítás valóban megfelel a törvényben és a NAV állásfoglalásaiban rögzített feltételeknek. Ezért minden esetben érdemes a konstrukciót pénzügyi szakértővel vagy adótanácsadóval egyeztetni.

Költségelszámolás

A szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítások díja bizonyos feltételek mellett elszámolható költségként, így csökkentheti a társasági vagy személyi jövedelemadó alapját. A költségelszámolás lehetősége azonban nagymértékben függ a biztosított személy jogállásától és a vállalkozás formájától.

Társas vállalkozás (TAO alany)

A társasági adóról szóló törvény alapján a biztosítás díja akkor minősül elismert költségnek, ha a biztosított az alábbi körbe tartozik:

• a társaság munkavállalója,
• vezető tisztségviselője,
• személyesen közreműködő tagja,
• vagy duális képzésben részt vevő tanulója.

Amennyiben a biztosított nem tartozik ezen körbe – például családtag, passzív tulajdonos, vagy olyan személy, aki nem végez tényleges tevékenységet a társaságban –, a biztosítás díja nem számolható el költségként. Ilyen esetben a társaságnak két lehetősége van:

1. Megnöveli a társasági adóalapot a nem elszámolható díjrész összegével, vagy
2. Megfizetteti a díjat az érintett személlyel (írásos megállapodás alapján, pl. bérlevonással).

Egyéni vállalkozó

Az egyéni vállalkozók szintén elszámolhatják a biztosítás díját költségként, ha az:

• alkalmazottjukra vonatkozik, és nem KATA-sok, vagy
• saját magukra kötötték, de igazolható, hogy a biztosítás a vállalkozási tevékenység ellátásához szükséges (pl. a tevékenységből eredő egészségügyi kockázatok fedezése, gyors felépülés biztosítása).

Fontos, hogy KATA-s vállalkozók esetén költségelszámolásra nincs lehetőség, még akkor sem, ha a biztosítás tevékenységhez kapcsolódik.

Kafetéria rendszerben történő biztosítás

A szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítások – egyes konstrukciók esetében – a munkáltató által nyújtott kafetéria juttatásként is biztosíthatók a dolgozók számára. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló a választható béren kívüli juttatások között egészségbiztosítási szolgáltatást is igényelhet, az előre meghatározott keretösszeg terhére.

Fontos azonban kiemelni, hogy a biztosítás díját ebben az esetben is a munkáltató fizeti meg a biztosító felé, függetlenül attól, hogy a juttatás a dolgozó választása alapján történik. A biztosító nem fogad el közvetlen magánszemélyi befizetést. A díjfizetés a szerződéses jogviszony része, tehát jogilag a munkáltató marad a szerződő fél.

Az adózási szabályok értelmében, amennyiben a kafetériában biztosított egészségbiztosítás csoportos szerződés keretében valósul meg (tehát legalább két biztosított szerepel a szerződésben, és a biztosítás osztatlan díjjal működik), akkor a biztosítás egyes meghatározott juttatásnak minősül. Ebben az esetben a biztosítási díj 1,18-szorosa után fizetendő közterhek a következők:

• 15% személyi jövedelemadó (SZJA),
• 13% szociális hozzájárulási adó (szocho),

melyeket teljes egészében a munkáltató visel.

A magán egészségbiztosítási szolgáltatás adózása

A szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítások legfontosabb előnye, hogy a biztosított számára nyújtott juttatás – legyen az természetbeni szolgáltatás vagy pénzbeli térítés – adómentes lehet. A konstrukció alapvetően úgy működik, hogy a biztosító az egészségügyi szolgáltatás ellenértékét közvetlenül az ellátónak fizeti meg, így a biztosított nem pénzt kap, hanem ellátást, például szakorvosi vizsgálatot, diagnosztikai eljárást vagy műtétet. Mivel a szolgáltatás nem minősül bevételnek a magánszemély oldalán, se személyi jövedelemadó, se járulékfizetési kötelezettség nem keletkezik utána.

Emellett azonban léteznek olyan biztosítási termékek is, amelyek a szolgáltatásfinanszírozás mellett összegbiztosítást is tartalmaznak – például egy meghatározott összegű térítést baleset vagy műtét esetén. Ezekben az esetekben a kifizetés közvetlenül a biztosítottat illeti meg, és szintén adómentes juttatásnak számít az SZJA törvény alapján. Így a biztosított mind pénzbeli, mind természetbeni formában közterhek nélkül részesülhet biztosítói teljesítésben.