Hogyan hat a szülőtartási törvény az ön életére? És hogyan fog a gyerekeire?
Mi az a szülőtartás, más néven rokontartás? Ki kötelezhető rá, milyen feltételek szükségesek ehhez és egyáltalán, mit is takar pontosan az, hogy szülőtartás? Miért kellett egyáltalán ez a törvény és hová vezetett végül? Ahhoz, hogy önt ne érje váratlanul egy esetleges plusz felelősség, ebben a cikkben minden fontos tudnivalót összegyűjtöttünk a szülőtartásról, illetve annak gazdasági hatásairól.
Az esetek többségében csak akkor szembesülünk a jog kusza világával, amikor valamilyen oknál fogva muszáj: szükségünk van rá, vagy belekényszerülünk egy-egy váratlan esemény okán. A szülőtartási kötelezettségről sokan nem is hallottak, pedig a Polgári Törvénykönyvbe (ptk) való bekerülése nagy port kavart annak idején, egészen pontosan a 2013. évi V. törvény meghozásakor. Miért volt erre szükség és mit jelentett ez akkor gazdasági szempontból? Ássuk magunkat mélyebbre, és nézzük meg, mit tehetünk most!
Szülőtartás a kezdetek kezdetén
Egészen az ipari forradalomig a különböző nemzetek családjai szinte ugyanúgy éltek: egyetlen nagy, közös háztartásban, ahol az idős családtagok segítették a fiatalabbat azzal, hogy vezették a háztartást, figyeltek a gyermekek igényeire, tanították őket és játszottak velük, míg a fiatalabb generáció dolgozott, gazdálkodott, eltartotta a családot. Az ipari forradalommal járó urbanizáció viszont nagyon hamar véget vetett ennek: a fiatalok mind messzebb kerültek a szülőktől egy jobb élet, jobb kereset reményében, azonban támogatni így már nem tudták egymást. A XX. század elején tehát szükségessé vált egyfajta felosztó-kirovó rendszer felállítása a kormány részéről – ez a rendszer pedig az alapja lett szinte az összes, napjainkban létező állami nyugdíjrendszernek.
A társadalmi szolidaritás elvén működő rendszer lényege, hogy az idősebb generáció nyugdíját, megélhetését mindig az utána következő, eggyel fiatalabb generáció munkája és adói termelik ki. Mi tehát nem magunkért dolgozunk és adózunk, hanem szüleinkért és az ő jólétükért, ahogyan értünk pedig majd a gyermekeink fognak – ideális esetben.
Azonban a gazdasági helyzetünk jelenleg nem ideális. Az elmúlt évtizedekhez képest jóval kevesebb gyermek születik, így kevés a jövőbeni fiatal munkaerő. A (leendő) nyugdíjasok száma viszont a várható élettartammal együtt növekszik, így a társadalom tulajdonképpen öregszik. Ilyen helyzetben a felosztó-kirovó rendszer nem működik olyan hatékonyan, mint ideális társadalmi körülmények között, hiszen több az eltartandó személy, mint az eltartó.
Ha el akarjuk kerülni a szülőtartás problémáját, mi a megoldás?
A fiatal munkaerő kivándorlásával még tovább csökken az esélye annak, hogy ez a XX. századi rendszer fennmaradjon, működőképes legyen. Már a jelenlegi nyugdíjasaink megélhetése is veszélybe kerül azáltal, hogy az ő nyugdíjukat kitermelő képzett, fiatal, keresőképes réteg más országokba költözik, másutt vállal munkát, ezáltal máshová is adózik.
Az öregedő társadalom problémája nem csak minket, de számos más országot is érint, így több megoldás is született az évek során a problémára. Ezek közül az egyik leginkább működőképes a norvég állami nyugdíjalap volt. A tőkefedezeti nyugdíjalap lényege, hogy az Ön nyugdíja két részből fog összetevődni: az egyik, jelentős része lesz az, amit Ön havonta befizet a nyugdíjalapjába, a másik fele pedig az, amit a nyugdíjalap a befektetési tevékenységével ehhez az összeghez hozzátesz. Ez a befektetési tevékenység országonként és bankonként változó, mind igen kedvező feltételeket nyújt. Egy ehhez hasonló rendszer volt nálunk az állami támogatottságú magán-nyugdíjpénztári rendszer, amit azonban sajnálatos módon később felszámoltak.
Megoldásként lett azonban helyette egy törvényünk 2013-ban, miszerint „Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és nagykorú gyermeknek a rászoruló szülőjével szemben.”
Ezzel tehát az állam kihátrált egy fenntarthatatlanná vált rendszerből, a felelősséget pedig elosztotta a nép különböző generációi közt – visszatérve az ókori, jól bevált sémához, melyben a különböző generációk segítik egymás megélhetését.
Hogyan szól pontosan a szülőtartási kötelezettség törvény?
A szülőtartási kötelezettségről szóló törvény kimondja, hogy amennyiben egy személy önhibáján kívül nem képes önmagát önállóan ellátni, illetve az ellátására elsősorban kötelezhető volt-, vagy jelenlegi házastársa, élettársa nincs, úgy az eltartására a legközelebb rokonai, a gyermekei kötelezhetők.
Nagyon sarkalatos pontja a törvénynek, hogy a két megfogalmazott feltételnek egyszerre kell teljesülnie ahhoz, hogy az illető jogosult legyen a szülőtartásra, de még ezek után is vár rá néhány igen alapos vizsgálat, humánus szempontok alapján. Ebből a két feltételből az elsőt érdemes alaposan átvizsgálni, ahogyan teszik is a szakemberek, mielőtt kiróják a nagykorú, keresőképes gyermekre a rokontartási kötelezettséget.
A szülőtartás kötelezettsége előtt érdemtelenség vizsgálata
A visszaélések megelőzése érdekében ezt a feltételt igen szigorúan vizsgálják minden esetben, ahol felmerül a szülőtartási kötelezettség. Amennyiben a szülő
- még a nyugdíjkorhatár előtt áll,
- éppen munkanélküli,
- azonban munkára alkalmas fizikai és mentális állapotban van,
nem tarthat igényt a szülőtartásra. Munkát kell keresnie akkor is, ha már csak egy év, vagy néhány hónap van hátra a nyugdíjkorhatár betöltéséig.
A keresőképesség vizsgálata mellett az ilyen ügyekben nagy hangsúlyt fektetnek az érdemtelenség más formáira is. Ilyen például az az eset, amikor a rokontartást igénylő szülő a saját (eltartásra kötelezett) gyermekével, vagy annak gyermekével szemben elfogadhatatlan magatartást tanúsít, verbálisan vagy fizikálisan bántalmazza azt. Ilyen esetekben a szülő nem lesz jogosult a rokontartásra, saját magáról kell gondoskodnia az elérhető állami támogatások segítségével. Hasonlóan a fentihez, a rokontartást kérvényező szülő, amennyiben tékozló, önpusztító életmódot folytat, nem lesz jogosult szülőtartást követelni nagykorú, keresőképes gyermekétől. A törvény ezekkel az intézkedésekkel igyekszik támogatni az egyik felet, közben pedig védeni a másikat is.
Nem csak szülőtartás, hanem rokontartási kötelezettség is – nem csupán a gyermek felelőssége
Amennyiben a szülő korábban házasságot kötött valakivel, akitől aztán a későbbiekben elvált, és a volt házastársa keresőképes, úgy a szükségessé vált rokontartás kötelezettsége elsősorban őt terheli majd, a korábbi házasságra való tekintettel. Természetesen az állam ebben az esetben is vizsgálni fogja az eltartást igénylő személy érdemességét, valamint az eltartás fenntarthatóságát.
A felnőtt, keresőképes gyermeket tehát csak abban az esetben kötelezhetik szülőtartásra, ha az igénylő szülőnek
- nincsen korábbi vagy meglévő házassága, bejegyzett élettársi viszonya,
- önhibáján kívül vált keresőképtelenné,
- és az életmódja, valamint szerettei felé tanúsított viselkedése méltóvá teszi rá.
Amennyiben Ön ilyen helyzetben van, mindenképpen érdemes megfelelő szakember segítségét kérnie, aki eligazítja Önt a jog kusza világában és segít megtalálni a mindkét fél számára kedvező, élhető megoldást.
A jövőre való tekintettel
Amennyiben ez a rendszer fennáll majd gyermekei korában is, érdemes elgondolkodni rajta: Milyen terhek nyomják a mostani fiatalság vállát, milyen terhek nyomják a mostani fiatalság vállát, szeretne a jövőben még szülőtartás terhét is rátenni? Lesz még kinek? Amikor ezeken a kérdéseken gondolkozik, hamar rájöhet: a kivándorlás hatalmas méreteket öltött, rengeteg jól képzett, keresőképes fiatal hagyja el a hazáját, így amíg teheti, magáról kell gondoskodnia, akár előre is. Érdemes belegondolni már most, miből fog megélni, ha majd nyugdíjas lesz. Hogy egy átlagos képet fessünk, íme néhány információ, a jelenleg elérhető adatok szerint erre számíthat egy nyugdíjas:
- Jelenleg a nyugdíj képződése a következő: a cég, ahol Ön dolgozik, a bejelentett munkaviszonyán belül minden egyes havi bér után járulékot fizet az állam felé. Amennyiben Ön minimálbér után fizet járulékot, az körülbelül 30.000 forint nyugdíjat jelent majd havonta.
- Jelenleg az aktív keresők (járulékfizetők) száma 3,7 millió
- Azonban erre a rétegre összesen 3 millió nyugdíjas jut, akinek a megélhetését ki kell termelnie
- A kettő közti arány évről évre csökken
Ezek fényében érdemes elgondolkozni azon (mindegy, hogy magáért, vagy gyermekeiért, de leginkább mindkettőért), mit tehet már most, hogy a jövőben egy nyugodt, kiegyensúlyozott, biztos anyagi háttérrel rendelkező nyugdíjas életet biztosítson magának.
Hogyan gondoskodhat saját nyugdíjas éveiről és egyben gyermeke pénzügyi biztonságáról?
Hivatalos úton (tehát az otthoni perselybe/széfbe történő gyűjtögetés mellett vagy helyett) 3 megoldás létezik az előre takarékoskodásra, amennyiben nyugdíjról van szó.
1. Nyugdíjbiztosítás: Ez egy saját névre szóló, privát megtakarítási számla. Nem összekeverendő egy állami magán-nyugdíjpénztárral, hiszen a privát nyugdíjmegtakarítás esetén a számlát kiállító biztosító az államtól teljesen függetlenül működik, így a nyugdíjbiztosítás (életbiztosítással egybekötve) épp oly egyszerűen elérhető, mint egy kötelező- vagy egy lakásbiztosítás. 2014-től ezekre a nyugdíjbiztosításokra igénybe vehető egy 20%-os adójóváírás is.
Emellett a nyugdíjbiztosítás melletti életbiztosítás (és balesetbiztosítás) nem csupán a megtakarítás lejártakor fizet, hanem egy esetleges 40%-os rokkantság, illetve esetleges halál esetén is. Ezzel nem csak magát, de szeretteit is bebiztosíthatja, hiszen a félretett összeg azonnal örökíthető, és a biztosításban megjelölt kedvezményezett a biztosítási összegeket is megkapja a megtakarítás mellett, így megfelelő támogatást nyújt szeretteinek a nehéz időkben.
A legjobb helyeken ezen szolgáltatások mellé személyes tanácsadót is kaphat, aki gondoskodik arról, hogy Ön minden esetben tájékozott legyen a megtakarításaival kapcsolatban, valamint arról is, hogy a megkötött biztosítása a lejártakor is ugyanolyan kedvező, vagy még kedvezőbb legyen, mint az indításakor.
2. Nyugdíj előtakarékossági számla (NyESz): Egy különleges értékpapírszámla, mely teljesen másképp működik, mint egy átlagos bankszámla. Ebben az esetben minden befektetést és adás-vételt az állam által megszabott kereteken belül Önnek kell intéznie, amennyiben hozamot szeretne generálni. Egyszerre csak egy NyESz számla birtokolható.
Ehhez a fajta nyugdíj előtakarékossági formához azonban széles körű tájékozottság és hozzáértés szükséges – vagy egy kiváló tanácsadó, aki tisztában van a tőzsde és az értékpapírok működésével. Egy egyszerű banki ügyintézés során ehhez sajnos egyik bank sem fog tudni folyamatosan megfelelő támogatást és információt adni, itt teljesen magára lesz utalva, ezért ezt tartják sokan a legrizikósabb takarékossági formának.
3. Önkéntes nyugdíjpénztár: Egy, az országunkban legrégebben fennálló, állami támogatottságú előtakarékossági forma. Ennek keretein belül a cégek tudják támogatni a dolgozóik nyugdíjtakarékosságát béren kívüli juttatásként, azonban ehhez – hacsak önállóan nem tesz hozzá ön is a nyugdíjpénztárához – már nem vehető igénybe a 20%-os adókedvezmény. Tehát, amennyiben csupán a cég által befizetett összeg szerepel az önkéntes nyugdíjpénztárában, úgy adókedvezményre jogosulatlanná válik, azonban, ha ön is takarékoskodik, 20%, de maximum 150.000 Ft-os adójóváírás által igen csinos összeget igényelhet vissza a befizetett adójából évente.
Persze ahány biztosító, annyi különböző csomag és feltétel létezik, így ez a fenti lista csupán a nagyobb csoportokat érinti: ennél mélyebbre Önnek kell majd ásnia, ha eldöntötte, melyik típusú megtakarítás a leginkább szimpatikus, melyiket tartja a legjövedelmezőbbnek a későbbi évekre való tekintettel.
Miért jó, ha van valamilyen előtakarékossága?
Mint az a fentiekben bebizonyosodott, hiába működik egy-egy rendszer kiválóan évtizedekig, ezt a rendszert a benne élő emberek működtetik, tartják fenn. Az emberek azonban változnak, mind világszemléletükben, mind gondolkodásukban megújulnak időről-időre. Jelenleg például az a tendencia, hogy sokan már nem mernek vagy nem szeretnének gyereket vállalni, inkább karriert építenek és takarékoskodnak belőle, illetve az, hogy számos fiatal nem csupán elutazik, de máshol kezd új életet.
A világunk éppen változóban van, ahogyan a társadalmunk is, így nem érdemes régi rendszerekhez ragaszkodni és azokban bízni egyedül. Előfordulhat, hogy magára lesz utalva akár csak kis ideig, akár hosszabb távon, az pedig már számtalan esetben bebizonyosodott, hogy az ember legjobb barátja elsősorban saját maga. Egy megtakarítással, ha azt megfelelően körültekintően választja ki, semmit nem veszíthet, ha a környezete és az élete változatlan mederben folyik tovább. Azonban, ha bármi váratlan történik, lesz egy biztos pontja, amire támaszkodhat majd, ami kisegíti a nehéz időkben – és amit csak önmagának és az előrelátásának köszönhet.
Hogyan válassza ki a megfelelő szolgáltatást, szakembert?
Ez bizony nehéz kérdés, főleg annak, aki nem túl jártas a pénzügyi világban, kevésbé ismeri a szabályokat és kiskapukat. Mielőtt belevágna egy megtakarításba, vagy megkötne egy biztosítást, érdemes online felületeken tájékozódnia. Gyűjtsön össze minél több információt, amelyekből összeállíthatja, mire van valóban szüksége. Kérje ki akár (nagykorú) gyermekei véleményét, segítségét is, hiszen ők már ebben nőttek fel, sok esetben tájékozottabbak lehetnek pénzügyi kérdésekben. Mindemellett, természetesen jó, ha gyermekei is tudnak megtakarításáról, akár támogathatják is Önt ebben.
Ezek után már csak találnia kell egy olyan szakembert, aki nyíltan és őszintén el tudja mondani Önnek, mit tartalmaznak bizonyos előtakarékossági szolgáltatások, és Önnel együtt vizsgálja meg, melyik lenne a leginkább megfelelő. Ahhoz, hogy a szaktudásához mérten a legjobb segítséget tudja nyújtani Önnek, a szakember jó esetben rengeteget fog kérdezni Öntől. Az Ön válaszai alapján fog felállítani egy körülbelüli képet arról, milyen mértékű megtakarítást bír el jelenleg az Ön háztartása, és igyekszik majd ebből a lehető legjobban jövedelmező megoldást kihozni.
Mint minden olyan tevékenységben, amikor egy másik emberre vagyunk utalva, természetesen itt is kulcsszerepet fog játszani a személyes szimpátia. Egy-egy konzultáció még nem jár kötelezően szerződés aláírásával: járjon hát körbe, ha teheti, személyesen az Ön számára szimpatikus nyugdíjbiztosítóknál, kérjen telefonos vagy online segítséget. Amennyiben úgy érzi, nem megfelelően bántak Önnel, nem találták meg a közös hangot, bátran lépjen tovább és keressen addig, amíg azt nem érzi majd: itt megértik.
A pénzügyekkel foglalkozó szervezeteknek jó esetben ugyanolyan fontos a pénze és annak jó hozama, mint önnek. Bízunk benne, hogy a segítségére lehettünk az összefoglalónkkal!